Varga Dénes: hiányérzet nincs bennem

Klasszisunk a vízilabda utáni életéről, a pályafutásáról és a szabályváltozásokról is beszélt a Svédcsavar podcastben.

A vízilabda nélküli életről Varga Dénes elmondta:

a hiányt nem érzem, és az edzések kapcsán sem éreztem, viszont volt, hogy két és fél, három hónap után lementem a Fradiba edzeni, és jó volt ott lenni. Valószínűleg a meccsel is így járnék, de azt, hogy én készüljek és szombaton az egész napomat annak szenteljem, hogy lesz valami rangadó, vagy nem annyira rangadó, az nem hiányzik jelenleg

– tette hozzá.

A legszebb az lett volna, ha sikerül olimpiai arannyal befejezni ezt a válogatott 20 évet. Ez volt a vágyam, ez volt az álmom, persze jó lett volna. Azért is mentem el végül az olimpiáig, mert úgy éreztem, hogy képesek vagyunk rá. Van esélyünk rá. A fukuokai világbajnoki győzelem is ezt erősítette bennem. Utaltál Dohára, ami viszont ezt kicsit beárnyékolja, de nem volt meg az a vb-hangulat, tehát annyira sűrű volt a szezon, hogy én nem tudtam ezt megélni úgy, mint egy valódi világbajnokság. Természetesen az volt ugyanúgy kétnaponta a meccs, ugyanúgy elvoltunk otthonról majdnem három hétig. Úgyhogy formailag az volt, de mégsem úgy csapódott le, ezért talán nem is éltük meg olyan mélyen, mint mondjuk akár a 2022-es hazai kudarcot, mert úgyis tudtuk, hogy lesz egy olimpia, ami mindennél fontosabb ebben az évben. Ez úgy sikerült, ahogy sikerült, a negyeddöntő szerintem egy kicsit a kelleténél jobban megtört minket.

A pályafutásáról összefoglalva klasszisunk hangsúlyozta:

Nagyon szomorú ember lennék, hogyha ez után a pályafutás után itt szomorkodnék. Persze a számok alapján, meg hogy hány világversenyen vettem részt, az alapján talán lehetne több aranyérem a vitrinemben, de ezt elfogadom, és nemcsak az aranyérmek számával lehet emlékezetes pályafutást játszani, vagy megélni, és nekem úgy érzem, hogy sikerült olyan karriert csinálnom, vagy építenem, vagy végigélnem, amire szívesen emlékszem vissza más okokból adódóan kifolyólag is. Úgyhogy hiányérzet nincs bennem. Persze jobb lenne egy-két éremmel több, de ez nem egy mérce az én szememben

– mutatott rá.

A szabályváltozásokról Dumi elmondta:  Nemrég beszéltem arról egy másik podcastban, hogy beszéltem egy amerikai szakemberrel, aki régóta azt a vízilabdát erőltetné, hogy ne legyen kontakt, ami hasonló lenne, mint a kosárlabda. Csináltak tesztjátékokat és jók voltak a visszajelzések, és jól nézett ki a játék – mutatott rá, majd hozzátette: én erről nem láttam felvételt, és nehezen is tudom elképzelni, hogy egy olyan közegben, mint a víz, ahol azzal is küzdünk, hogy fennmaradjunk, meg ússzunk benne. Még el is kerüljük a másikkal a kontaktot, mert nem olyan, mint a foci, a kosárlabda, hogy arrébb lépünk, meg egyebek. Szóval valahogy egy kicsit nehezemre esett elképzelni, de lehet, hogy tényleg ki kéne próbálni, hogy lássuk első kézből, hogy hogy is nézne ez ki. Ugyanakkor azt is mondtam neki, hogy én szeretem a birkózás aspektusát, mert akkor érzem, hogy csinálunk valamit. Tehát, hogy egymás ellen küzdünk. Mert az, hogy csak úgy elúszunk egymás mellett, az oké, hogy a labda ott van, és még mindig egy játék, de valahogy nem – hangsúlyozta.

A teljes beszélgetés: