Isten éltesse – 50 éves Kásás Tamás!
Ma ötvenéves Kásás Tamás háromszoros olimpiai bajnok.
MTI Fotó: Illyés Tibor
A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja:
Kásás Tamás Budapesten született, apja, Kásás Zoltán világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes vízilabdázó, edző. A család életében a sport központi szerepet játszott, s az is korán nyilvánvalóvá vált, hogy Tamás kivételes mozgáskoordinációval és labdaérzékkel rendelkezik. Gyerekkorában több sportágat is kipróbált, de hamar a vízilabda mellett kötelezte el magát. Apja edzői munkája miatt a család több alkalommal külföldön is élt, ami segítette abban, hogy nyitott szemléletű, több kultúrát is jól ismerő emberré váljon.
Már fiatalon kiemelkedett társai közül, különösen technikai képzettségével és játékintelligenciájával, így a jobbkezes játékos rendkívül veszélyes támadóvá vált. Pályafutását a magyar utánpótlásban kezdte, s már tinédzserként olyan érettséggel játszott, amely ritkaságnak számított a sportágban. A kilencvenes évek első felében a magyar bajnokság egyik legígéretesebb játékosának tekintették, 1994-től a Ferencvárosi TC, 1995-től az Újpesti TE vízilabdázója volt. Már akkor nemzetközi érdeklődés övezte, hiszen ritka kombinációját mutatta az erőnek, a kreativitásnak és a technikai tudásnak. Nemcsak góllövőként volt kiváló, hanem előkészítőként és védőként is rendkívül hasznosnak bizonyult.
1997-ben az olasz bajnokságba igazolt, a Posillipo Napoli játékosa lett, s a nápolyi együttessel kétszer olasz bajnok lett. 2003-ban egy évre hazatért, a Vasas SC csapatában pólózott, majd visszatért Olaszországba, 2004-től az RN Savona, 2006-tól a Pro Recco vízilabdázója volt. Az olasz közönség egyik nagy kedvence lett, a szurkolók különösen nagyra értékelték látványos megoldásait és sportszerű hozzáállását. Több alkalommal megválasztották a bajnokság legjobb játékosának, s 2009-ig további négy olasz bajnoki címet szerzett. Olasz klubjaival több jelentős trófeát nyert, és nemzetközi szinten is bizonyította klasszisát. 2009-től az olasz idegenlégiós szabályok miatt csak az Euroliga meccseken szerepelhetett.
A magyar felnőtt válogatottban 1994-ben mutatkozott be. A nemzeti csapat ekkor még kereste az új generáció vezető játékosait, és hamar világossá vált, hogy Kásás központi szerepet fog betölteni. Kemény Dénes 1997-ben lett szövetségi kapitány, aki néhány év alatt olyan együttest épített, amely a sportág történetének egyik legsikeresebb csapatává vált. Kásás ebben a gárdában kulcsszerepet játszott. Nemcsak góljai miatt volt nélkülözhetetlen, hanem azért is, mert rendkívüli helyzetfelismeréssel rendelkezett. Sokszor egyetlen váratlan passzal vagy lövéssel tudta eldönteni a mérkőzések sorsát.
1995-ben a válogatottal már világkupa-győztes és Európa-bajnoki ezüstérmes, 1997-ben és 1999-ben Európa-bajnoki aranyérmes, illetve 1999-ben másodszor világkupa-győztes lett. A 2000-es, sydneyi olimpián ő és csapata is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, a válogatott hosszú idő után ismét aranyérmet szerzett. A következő években folyamatosan a világ élvonalában szerepeltek, legnagyobb sikerük a 2003-as, barcelonai világbajnokság megnyerése volt. A 2004-es, athéni olimpiára a magyar válogatott címvédőként érkezett. Az ellenfelek különösen készültek a magyar csapatra, amely azonban végig magabiztos volt, így újra megszerezte az aranyérmet.
Kásás 2005-ben és 2007-ben is világbajnoki ezüstérmet szerzett a csapattal, 2006-ban a világkupán és az Eb-n is a dobogó második fokára állhatott fel. A 2008-as, pekingi olimpián pedig sporttörténelmet írt a magyar válogatottal – sorozatban harmadszor is olimpiai bajnok lett, ami rendkívül ritka teljesítmény a csapatsportágakban. A következő két évet kihagyta a válogatottban, majd 2011-ben rövid időre visszatért, de az abban az évben rendezett vb-t is kihagyta. 2012-ben ismét a keret tagja volt, mely évben Eb-bronzérmet nyert. 2012-ben a londoni olimpián ötödik helyezést ért el, és még a játékokon bejelentette visszavonulását az élsporttól.
Kásás Tamást a szakértők gyakran „a vízilabda művészének” nevezték, mert nem a fizikai erejével, hanem a gondolkodásával dominált, gyakran egy lépéssel az ellenfelek előtt járt. Elegáns mozgása, technikai tudása és kreativitása miatt sok fiatal játékos tekintette példaképének. Visszavonulása után a sportág népszerűsítése felé fordult, rövid ideig az Egyesült Államokban a Kaliforniai Egyetemen (UCLA) dolgozott, majd hazatérése után a Komjádi uszodánál éttermet nyitott. 2017-ben a budapesti Masters világbajnokságon a Millennium vízilabdacsapattal aranyérmet szerzett. 2012-ben Kása – Egy magyar pólós világsztár életének első 36 éve címmel életrajzi könyve jelent meg.
Munkásságának elismeréseként számos kitüntetésben részesült, 1999-ben és 2006-ban az év magyar vízilabdázója volt. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta meg. 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2010-ben Miniszteri elismerő oklevelet vehetett át, és az évtized legjobb vízilabdázója lett (Aquatics World Magazine). 2015-ben a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének, és a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokának (ISHOF) tagjává választották, valamint Prima díjjal tüntették ki.
(MTI-vizipolo.hu)
