Halassy Olivér olimpiai bajnok vízilabdázó 80 éve halt meg – PORTRÉ

Nyolcvan éve, 1946. szeptember 10-én lett rablótámadás áldozata Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok úszó.

Fotó: mob

A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja:

Haltmayer Olivér néven Újpesten született 1909. július 31-én. Sváb katolikus kereskedő családból származott. Édesapja katonatiszt volt, 1924-ben avatták vitézzé. Olivér eleven és örökmozgó fiú volt, már nagyon korán az Újpesti Torna Egylet (UTE) gyerekcsapatában focizott. Labdarúgó karrierjének azonban egy baleset véget vetett: nyolc éves korában fel akart ugrani a mozgó villamosra, ám az ugrást elvétette, és lábszárközéptől lefelé amputálni kellett a bal lábát. A mozgásnak azonban nem fordított hátat, és miután a keresztapja egy lóúsztatóban megtanította úszni, az örökmozgó gyerek a víz szerelmese lett.

Az elemi iskola után a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskola tanulója lett. Itt úszóegyesület is működött, amelynek tagjaként hatalmas fölénnyel nyerte az iskolai úszóversenyeket, s 16 éves korában a Dunán rendezett országos folyambajnokságon is elindult, és nem kis meglepetésre a harmadik helyet szerezte meg, egy évvel később viszont már az első helyen végzett.

Ettől kezdve az időközben Halassyra magyarosított ifjú sorra nyerte az országos bajnokságokat, ahol az UTE színeiben szerepelt. 1926 és 1938 között 400, 800, 1500 méteren és folyamúszásban győzedelmeskedett, egyéniben 21, váltóban, illetve csapatban pedig 9 alkalommal. Hivatalos távokon, 400, 800 és 1500 méteren 12-szer javította meg az országos csúcsot, és még néhányszor 500 és 1000 méteren is. Az úszás mellett oszlopos tagja lett az UTE vízilabdacsapatának is, amely vele ért el először bajnoki címet 1930-ban, majd ezt követően még kilenc alkalommal.

1928-ban Komjádi Béla, a pólósok szövetségi kapitánya beválogatta az amszterdami olimpiára készülő csapatba. Itt a válogatott – a németektől a hosszabbításban elszenvedett 5-2-es vereség miatt – második lett. A következő két olimpián – 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben – azonban már a magyar csapat nem talált legyőzőre és aranyérmes lett. Los Angelesben a harmadik helyen végzett amerikai csapat elleni mérkőzésen – amelynek 7-0 lett a végeredménye – Halassy egymaga öt gólt dobott. Állítólag a meccs után a pólósok kapitánya, Komjádi Béla azt mondta: „Amit ez a féllábú gazember játszott, az valami csodálatos!”

Halassy az olimpiák között megrendezett Európa-bajnokságokon is remekelt a válogatottal, amely 1931-ben Párizsban, 1934-ben Magdeburgban, 1938-ban pedig Londonban aratott győzelmet. A legnagyobb bravúrt 1931-ben Párizsban érte el: két órával azután, hogy a pólócsapat aranyérmet szerzett Belgium legyőzésével, Halassy rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében is, és 20:49 perces országos csúccsal első lett. Pedig a körülmények úgymond ellene dolgoztak. Eleve két nagyágyú, a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costoli mellett szállt vízbe, és bár leelőzte őket, csonka lába miatt a fordulóknál nem tudott rendesen elrugaszkodni, és veszített az előnyéből. Ráadásul időközben jégeső is zúdult az uszodára, úgyhogy a verseny végén a győztes Halassyt, a közönség óriási ovációja mellett, csaknem félájultan húzták ki a vízből.

Halassy Olivér nem volt főállású sportoló, volt polgári foglalkozása, a felsőkereskedelmi elvégzése után először az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél, majd 1929-től az újpesti városházán a számvevőség számvizsgálójaként, később számtanácsosaként dolgozott. Közben 1934-ben megnősült, a házasságból három lány született.

Halassy 1941-ben pólósként és úszóként visszavonult, ezt követően edzősködött, 1942/43-ban pedig az UTE vezetője is volt. A második világháborúban a német megszállás idején saját háza pincéjében bújtatott számos zsidó sportolót és más üldözötteket is, apjától örökölt vitézi gyűrűjét is odaadta egy zsidó származású orvosnak, hogy segítse a külföldre menekülésben.

A háború után lelkesen vetette bele magát a sportélet újjászervezésébe, ám 1946 nyarán a vitézi cím miatt B-listára került, és elbocsátották az állásából is.

Halálának körülményei máig tisztázatlanok, a korabeli sajtóban és azóta is többféle változat látott napvilágot. 1946. szeptember 10-én este Halassy, taxival vagy az apósa tulajdonában lévő, sofőr vezette kocsival, hazafelé tartott, amikor a Szent László úton szovjet katonai egyenruhát viselő személyek feltartóztatták őket, és megpróbálták elkobozni járművüket, de Halassy ellenállt, ezért a sofőrrel együtt agyonlőtték. A belügyminisztérium sima rablógyilkosságnak állította be az ügyet, ám a tetteseket, érthető okokból, nem keresték túl vehemensen.

Halassy Olivért szeptember 18-án több ezer ember jelenlétében temették el a Megyeri úti temetőben, az akkor még önálló város, Újpest által adományozott díszsírhelyen, a Magyar Olimpiai Társaság nevében Hajós Alfréd búcsúztatta.

Sportolói pályafutásáért Halassy több elismerést is kapott: két alkalommal Signum Laudis kitüntetéssel jutalmazták, 1931-ben elnyerte a Nemzeti Sport nagydíját, 1936-ben pedig a Toldi Miklósról elnevezett emlékérmet is. 1978-ban az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beiktatták az Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé, 2006-ban a Magyar Örökség díjjal ismerték el. Egyesületet és sportcsarnokot is elneveztek róla, mellszobrát 2011-ben avatták fel Újpesten, s ugyanitt általános iskola is viseli a nevét. 2018-ban A csodafedezet – Vitéz Halassy Olivér címmel dokumentumfilm készült róla Czinke Gyula rendezésében. Nevével díjat alapított a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS), valamint a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) is.

(MTI-vizipolo.hu)