Salamon Ferenc vízilabdával álmodik, és a válogatottal akar mindent megnyerni – interjú

Az olimpiai bajnok horvátoknak három gólt lőtt a februári Volvo-kupán, a válogatott egyik legjobbjaként. Magyar bajnok, kupagyőztes, és roppant szerény. Idén az OSC-vel aratná le a babérokat a még csak 27 éves játékos. Salamon Ferencet hosszabb interjúra kérte honlapunk.

Salamon két gólt is lőtt az első negyedben (Fotó: OSC/Balogh Máté

A Csapó Gábor és Faragó Tamás fémjelezte Matáv Pólósuliban kezdte a vízilabdát, aztán Újpestre került, ahol minden korosztályban magyar bajnok lett. Sikerek mindenütt: felnőtt bajnoki címek az Egerrel, kupagyőzelem a Honvéddal, és emellett a válogatottság. Salamon Ferenc a csúcson – írhatnánk, de egyértelmű: az OSC játékosa egyre jobb és jobb lesz. Azok után, hogy 2011 februárjában, a Volvo-kupán Ausztrália ellen bemutatkozhatott a legjobbak között, idén úgy került vissza, hogy – szintén a Volvo-kupán – három gólt hintett a olimpiai címet védő horvátoknak. Szerénység, a sportág iránti alázat és céltudatosság jellemzi a fiatal játékost. Salamon Ferenc bombaformában játszik az utóbbi időben, egyesületében és a válogatottban egyaránt. A vízipóló.hu interjút készített vele.

Az OSC Kondori úti uszodájába beszélünk meg vele randevút, messze még az edzés kezdete, de nem csak Salamon, hanem játékostársai is egytől-egyig megérkeztek már. Erre kérdezünk rá először.

– Szeretjük egymás társaságát, jól érezzük együtt magunkat, nagyon ritka, ha valaki éppen csak az edzés kezdetére esik be – kezdi beszélgetésünket Salamon Ferenc.

– Nekem mégis meglepő, hogy háromnegyed órával korábban találkoztok.

– Így legalább nem az edzés idejéből vesszük el az értékes perceket.

– Akkor aligha fenyeget a kiégés…

– Tíz évesen lettem igazolt játékos, azóta eltelt tizenhat-tizenhét év, de azóta is minden nap élvezem, hogy vízilabdázhatok. Naponta két és fél, három órát gyakorlunk, attól függően, hogy van-e még konditermi edzésünk mellette. Ez egy héten nyolc-kilenc edzést jelent, azért nem lehet tízet edzeni, mert az nagyon fárasztó és a meccsre kipukkanunk.

– Ismert olyan válogatott – például Tóth Márton -, aki különösen figyel az étkezésére. Te mennyire vagy ebben tudatos?

– A konditermi edzés itt az OSC-nél közös, annak megszervezésével, kitalálásával nincs gondom. Dietetikussal korábbi egyesületemnél dolgoztam együtt, nagyjából tudom már, hogy mire van szüksége a szervezetemnek, mit ehetek. Szerencsére nem vagyok hízásra hajlamos típus, egy-két kiló izmot szeretnék még felszedni. Ebből következően nagyjából mindent ehetek, de persze odafigyelek arra, hogy mit viszek be a szervezetembe. Az utóbbi három-négy évben azért olyan hat-nyolc kiló izmot sikerült magamra pakolnom. Edzés után közösen eszik a csapat az uszodához közeli étteremben, ahol összeállítanak nekünk egy menüt, amely általában működik is.

– Életed a vízilabda? Ha hazamész, a medencével álmodsz?

– Nagyon szeretem a sportágat, azt elismerem. Edzői papírral rendelkezem és most szeretnék beiratkozni a TF-re, tornatanárként végeznék, tehát a jövőmet is hasonló területen képzelem el. Abból, hogy tanár szeretnék lenni, látszik, hogy szeretem a gyerekeket, velük szeretnék foglalkozni. Ez szerencsés, már csak azért is, mert a párommal most nyárra várjuk az első kisbabánkat. Ha minden jól megy, június közepén megszületik az utód.

– Esetleg a feleséged szintén sportol?

– Magyar szakos tanító, vagyis „abszolút civil”, két testvér internetes ismeretsége alapján találkoztunk. Móri születésű, a megismerkedésünk után másfél évig minden héten ingáztam Mór és Budapest között. Akkor éppen a Honvédban játszottam. Nem bánja, hogy vízilabdás a párja, élvezi, és ha csak teheti, minden meccsünkön kint van. A csapattársak párjai összejárnak, igazi közösséget alkotnak.

– És ti, a csapattal, az OSC-s társakkal mennyire vagytok közeli barátságban?

– Gór-Nagy Mikit a Honvédból ismerem, Bátori Bencét körülbelül 12 éves kora óta, ők a legrégebbi barátaim, de másokat is több együttesből, Egerből például heten jöttünk ide az OSC-be egyszerre. Szinte mindenkit ismerek vagy más klubból, vagy az utánpótlás-válogatottakból.

– Korábban nagyon sok magyar, szinte a válogatott legjava külföldön játszott. Mára hazatértek. Te hogy állsz a légióskodás gondolatával?

– Egy nyáron át játszottam Máltán, az ottani bajnokságban, ez nem szokatlan a magyar pólósoktól. Úgy érzem, tőlem távol áll a külföldre szerződés, jól érzem magam itthon, hiányoznának a családom tagja, a barátok. Az a máltai három hónap elég is volt. Talán majd pár év múlva.

– És végül a válogatottság. Érdekes kérdés, hiszen hosszú ideig nem kerültél a közelébe, majd Benedek Tibor nemrégiben újra lehetőséget adott. Elmondta, hogy régóta figyelt – te pedig nem okoztál csalódást. Remekül játszottál a szlovákok, a románok és a görögök ellen, és a csapat egyik legjobbja voltál a Volvo-kupán, az olimpiai bajnok horvátoknak 3 gólt lőttél.

– Két-háromszor játszottam Kemény Dénesnél, majd szerepeltem Benedek Tibornál is, aztán most újra lehetőséget kaptam. Közben volt egy lyuk, a két Volvo-kupa között egy évig nem voltam válogatott. A válogatottban maximális teljesítmény kell, ezzel tisztában vagyok, ezért dolgozom keményen.

– Más poszton szerepeltél az Eger, máshol az OSC-ben, a harmadik a válogatott… Hol érzed magad igazán elemedben?

– Az OSC-ben többnyire kapásoldalon kapok lehetőséget, de Vincze Balázs olykor a másik oldalon is játszat. A válogatottban legutóbb a jobboldalon, a rosszkézen kaptam lehetőséget, de meg kell tudnom oldanom a feladatom bárhol, ha azt szeretném, hogy számítson rám a szövetségi kapitány. Minden poszton tudni kell játszani. Nehezen tudnék kedvenc posztot mondani, talán hátul jobban szeretek játszani, onnét jobban átlátom a pályát, jobban tudok irányítani, helyzetbe hozni másokat, szóval ha választani kell, akkor legyek hátul.

– Célok?

– Bajnokságot nyertem az Egerrel, kupát pedig a Honvéddal, mi van hátra? A válogatottal akarok minden megnyerni. Ha csak az idei szezont nézzük, akkor azt mondom, hogy az OSC-vel már idén is sokra lehetünk képesek. Tudom, hogy az általános vélekedés az, a Szolnok nyeri meg magabiztosan a bajnokságot, esetleg az Egernek adnak esélyt, talán nekünk kevesebbet, de szerintem nekünk is van sanszunk. Nyugodtak vagyunk, ismerjük a tétet és az erőnket, meg tudjuk verni az Egert és a Szolnokot is.

– Végezetül a kezdetekről. Miért éppen vízilabda?

– Óbudán nőttem fel, Pest kicsit zsúfolt nekem, nyugodt ember vagyok. Sportszerető a családunk, édesapám szintén vízilabdázott, ifi szintig vitte. Más sportokat is szeretek: a kézilabdát, a győri nők meccsét és a Veszprém, Szeged férfimeccseket nézem a tévében –  esetleg angol focit, de a labdarúgást különösebben nem kedvelem. Gyerekként kosaraztam és kézilabdáztam az iskolában, szerettem a labdajátékokat. Úsztam, de azt túl unalmasnak találtam. Végül édesapám egy idő után kézen fogott, és együtt elmentünk a Csapó-Faragó Pólósuliba. Hát így kezdődött, most pedig itt tartunk, készülünk a rájátszásra. Megyünk előre.

SALAMON FERENC

Születési idő: 1988. április 11.

Születési hely: Budapest

Poszt: átlövő, szélső

Magasság: 192 cm

Súly: 100 kg

Egyesület: Matáv Pólósuli, Újpesti TE (-2008), Groupama Honvéd (2008-2012), ZF Eger (2012-2014), A-Híd OSC (2014-

Pályafutás

Válogatott: junior világbajnok (2007, Long Beach), junior világbajnoki 2. (2009, Nagyvárad), junior Európa-bajnoki 3. (2005, Szófia)

Klub: 2x magyar bajnok (2013, 2014, ZF Eger), Magyar Kupa-győztes (2010, Honvéd), Magyar Kupa 2. (2011, Honvéd)

(Fotó: Balogh Máté/OSC)

Gy. Zs.