2014 június 08.

Jövő héten lenne 100 éves Somóczi Lóránt – emlékezés

A magyar vízilabdaélet egyik legendás alakja, pár nap múlva ünnepelné századik születésnapját. Somóczi Lóránt fantasztikusan érdekes életpályáját jártuk körül, mintegy emlékezve rá…

Somoczi Lorant
Halatlanul érdekes és nagyformátumú embere volt, Somóczi Lóránt a magyar vízilabdázásnak. Életpályáját nem kímélte a politika sem, és az ott szerzett sebek. Somóczi dr. jövő héten lenne 100 éves, ebből az aprópóból elevenítjük fel életpályáját.

Szerelem első látásra

Budapesten született 1914. június 11-én, Krausz Lóránt néven. A  vízilabdázással 16 évesen ismerkedett meg közelebbről, mikor az Óbudai Árpád Gimnázium tanulójaként Bede tanár úr “levitte” osztálytársaival a Komjádi uszodába. A sportágba azonnal beleszeretett, ügyessége és kitartása gyümölcseként kis idővel később leigazolta a Magyar Atlétikai Club (MAC), ahol először az ifjúsági majd a felnőtt csapatba is beverekedte magát.

A sportággal érettségije után sem szakított, úgy, mint tanulmányaival sem, hiszen a Pázmány Péter Tudományegyetemre íratkozott be  – ekkor már Somóczi Lóránt néven – jogász hallgatónak, amit 1942-ben végzett el. Ekkor is minden szabadidejét a vízilabdázásnak szentelt, ezen belül is a Császár uszodában töltötte mindennapjait. A 30 évek közepén, 1934-ben a MAC felnőtt csapatának tartalékjátékosa volt, míg egy évre rá, bemutatkozott a felnőtt gárdában is, sőt a magyar válogatottban is helyet követelt magának.

Az 1937-es év nagy áttörés volt vízilabdás karrierjében, hiszen főiskolai vb-t rendeztek Párizsban, amit megnyert a válogatott, Somóczival. A második világháború alatt azonban megtorpant a válogatottban való pályafutása. 1939 karácsonyán a Nemzeti Sportuszodában Olaszország vízilabda válogatottja ellen két mérkőzésen is tagja volt a magyar válogatottnak. Somóczi Lóránt 1935 és 1942 között összesen kilencszer húzhatta fel a nemzeti sapkát. Később katonai szolgálatra is behívták, ráadásul a világháború miatt már csak alig néhány találkozóra korlátozódott a magyar válogatott vízilabda csapat játéklehetősége, ezért Somóczit válogatottsági sorozata megszakadt.

Edzői pályája,  ( a viharos “50-es évekkel ) :

1942-ben a MAC csapatától átigazolt a Műegyetemi Atlétikai és Footbal Club (MAFC) első osztályú csapatába, amely együttesnek egészen haláláig hűséges tagja maradt. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságokon a nyertes magyar főiskolás együttesnek ő volt a kapitánya és edzője. 1948-ban a magyar bajnokságban ezüstérmes MAFC játékos-edzője, később 1957-től az újraéledő MAFC edzője volt. Ezekben az időkben két éven keresztül a Budapesti Honvéd Sport Egyesület első csapatának edzőjeként is működött.

Az 1950 körüli évek politikai viharai Somóczi Lóránt dr. életét sem hagyták érintetlenül. Az 1982-es nekrológjában szó szerint az szerepelt, hogy “… ezután a Mátrában eltört a lába…” – azt sugallva, mintha egyszerű túrázás közbeni baleset érte volna. Azonban tudjuk, hogy ez a történet életének egy szomorú és meghatározó fordulópontja volt.

Mivel jogász volt, hadbíró ezredes, és mert visszautasította a híres Rajk-perben való részvételét, ezért 1950-ben a recski kényszermunkatáborba internálták. Recsken az embertelen körülmények között súlyos balesetet szenvedett. 1953-ban szabadult, törött és rosszul összeforrott combcsonttal, egész életében bicegett ezután. Súlyos balesete után mint edző és mint játékvezető hódolt tovább kedvenc sportjának, a vízilabdázásnak és töltötte minden szabadidejét a Császár uszodában.

1966-tól haláláig a MAFC vízilabda szakosztályának vezetője és edzője, de közben egy évig a Bp. Spartacus OB.I. csapatának edzője is volt.

Rendkívüli szorgalmával elméletben is folyamatosan képezte magát a vízilabdában. A MAFC csapatának edzőjeként szerzett gyakorlati tapasztalatait és tanult elméleti tudását a Testnevelési Főiskola tanáraként adta tovább a fiatal edzőjelölteknek. Mai edzőink nagy része tőle szerezhette meg a tudását az általa írt mindmáig jól használható “A vízilabdajáték” című tankönyvből.

A Magyar Úszó Szövetségnek 1977-től elnökségi tagja, a Vízilabda Módszertani Bizottság vezetője. Mint kiváló játékvezető is szolgálta kedvenc sportját, rendszeresen vezetett első osztályú bajnoki mérkőzéseket, emellett nezetközi játékvezető is volt és többször az év játékvezetőjévé választották.

1982-ben került sor a korábban csípőjébe épített protézis cseréjére. Műtéte sajnos a csont rossz állapota miatt nem sikerült, amit lelkileg már nem tudott feldolgozni. 1982. április 21.-én délután szeretett egyesülete, a MAFC melegítőjébe öltözve hosszú perceken át nézte az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet kórházának tetőteraszáról az általa annyira szeretett második otthonának, az öreg csaszinak vízében vízilabdázó fiatalokat, majd a mélybe vetette magát.

Emlékének megőrzésére nevezte el róla az elnökség 1982. óta az utánpótlás gyermek korosztály legfiatalabb csoportjának hagyományos nyári kupáját a “Somóczi-kupát”.

Forrás: http://www.agt.bme.hu/volgyesi/vizipolo/somoczy.htm



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.