2015 december 22.

Hosszú Katinka élesen bírálta a Magyar Úszó Szövetséget

Hosszú Katinka sajtótájékoztatót tartott ma délélőtt. Az esemény után egy sajtóközleményt juttatott  el szerkesztőségükhöz, melyet változtatások nélkül közlünk…

2014 hosszu01

„Köszönöm, hogy eljöttetek, de egyben nagyon sajnálom, hogy a médiához kell fordulnom a magyar úszósport fejlődése érdekében. 2012-ben azért költöztem haza, hogy részese lehessek a magyar úszósportnak, a magyar sportéletnek és ezáltal megpróbáljam inspirálni a jövőbeli generációkat. Azzal kellett szembesülnöm, hogy bár a Magyar Úszószövetség elvárja a világszínvonalú eredményeket, az ő oldalukról közel sem biztosított a világszínvonalú háttér. Úgy érzem, hogy a vezetők megelégedtek a magyar úszás jelenlegi helyzetével, és nem gondolnak arra, hogy mi lenne szükséges az előrelépéshez.
Hirdetés

A közvéleménynek úgy tűnhet, hogy minden jól működik, hiszen mi, versenyzők folyamatosan hozzuk az érmeket a nemzetközi versenyekről, de az igazság az, hogy a rendszer hibás és nem tudom tovább azt tettetni, hogy minden rendben van. A Magyar Úszószövetség egy olyan rendszert épített fel, ahol az úszók és edzők arra pazarolják a legtöbb idejüket és energiájukat, hogy folyamatos harcot vívjanak a szövetséggel házon belül. A legtöbbjük nincs tisztában az elvárásokkal és célokkal, mivel nincsenek pontosan lefektetett szabályok és követelmények.
Ezekre lenne szüksége Hosszú Katinkának
Miután Hosszú Katinka felolvasta közleményét, a Magyar Olimpiai Bizottság székházában tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésekre is felelt. Az ötszörös „nagy” és hatszoros rövid pályás világbajnok úszó kijelentette, mindenképpen Magyarországon folytatja felkészülését, és magyar színekben versenyez tovább. A közleményben említett támogatások között szerepel, hogy szüksége lenne egy masszőrre, aki a világkupaversenyekre is vele utazik, hogy kialakuljon egyfajta rutin, ami ugyanúgy működik a kisebb viadalokon, mint a jövő évi riói olimpián. A 26 éves Hosszú a Komjádi uszodában készül, ám a medence partján kénytelen öltözni, és a felszerelését ide-oda cipelni – a jövőben privát helységet szeretné. Emellett egy videóelemző programot kért a szövetségtől, amellyel egyrészt a saját úszását, másrészt a riválisokét vizsgálhatná.

Hosszú kifejtette, hogy jobban járna a magyar úszósport, ha a miami edzőtáborok helyett itthon készülnének a sportolók, cserébe viszont jó lenne, ha az edzői konferenciákon nem magyar trénerek tartanának előadásokat magyar trénereknek, hanem például Michael Phelps edzője beszélne.

Ezáltal azt sem tudhatják, hogy a munkájuk elegendő-e ahhoz, hogy bekerüljenek a válogatott keretbe vagy sem. Olyan esetekben, amikor mégis sikerül valami különlegeset elérni és jól teljesíteni, akkor sem tudhatják a versenyzők, hogy ez pontosan mit is jelent az ő saját pályafutásukban és a magyar úszósportnak. Ha valaki végül veszi a bátorságot és úgy dönt, hogy kiáll az igazáért, azt a szövetség elutasítja egy szimpla magyarázattal, vagy egész egyszerűen tudomást sem vesz a problémáról.

Ezekkel a kijelentésekkel tudom, hogy saját magamat teszem ki esetleges támadásoknak, de ezt vállalom, mert úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy kiálljak nemcsak magamért, hanem a többi magyar úszóért is. Az én szememben az úszókarrierem úgy teljes, ha sikerül a hazai úszósportban pozitív irányú változást elérnem. Nekem ez nem az érmeim számáról vagy a versenyeken nyert pénzösszegről szól. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy most kiállhatok azokért az úszókért is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy felszólaljanak, mert attól félnek, hogy azt a minimális támogatást is elveszítik, amiben jelenleg részesülnek.

Ezt a harcot három éve próbálom zárt ajtók mögött, házon belül megvívni a Magyar Úszószövetséggel, de sajnos a mondanivalóm mindvégig süket fülekre talált. Ha a szövetség jól működne, a sportolóknak és a velük dolgozó edzőknek pontosan kijelölt és előre meghatározott céljaik lennének, és nyugodtan dolgozhatnának annak tudatában, hogy ha ezeket a célokat és követelményeket teljesítik, akkor annak meglesz az eredménye és megkapják a pozitív visszacsatolást. Egy ilyen, partneri együttműködésben figyelembe veszik az úszó személyes és a magyar úszósport érdekeit is – a sportoló minden reggel annak tudatában ébredhet, hogy a munka, amit elvégez, hatékony, célravezető és nem hiábavaló.

Ettől lesz motiváló és teljes egy sportoló karrierje. A Shane-nel közösen vezetett programunkat folyamatosan elemezzük, hogy hogyan tudnánk még tovább fejlődni. A mi elsődleges szabályunk, hogy soha nem elégszünk meg a jelenlegi helyzetünkkel. Hisszük, hogy ha nem fejlődünk és haladunk előre, akkor az azt jelenti, hogy visszafelé lépegetünk. Mindig feltesszük magunknak a következő kérdéseket:

– Mi az, amit nem csinálunk elég jól?
– Mi az, amit jól csinálunk, de lehetne jobban is?
– Hol tudunk még fejlődni?

Akárhányszor tettük fel magunknak ezeket a kérdéseket, ha őszintén megválaszoltuk őket, jelentős előrelépéseket tapasztaltunk – ezt a folyamatos kiemelkedő eredményeink is bizonyítják. A kazanyi világbajnokság után is feltettük magunknak ezeket a kérdéseket. Azzal, hogy sikerült megdöntenem a 200 m vegyes világcsúcsát és két másodperccel a világ elé kerülnöm, nyilvánvaló olimpiai aranyesélyessé váltam. Tudjuk, hogy meg kell próbálnunk még tovább fejlődni. Ehhez a technika és az edzések tökéletesítésén kívül találtunk több más tényezőt is, ami segíthetne, hogy a programunk még teljesebb legyen.

A változások azonnali bevezetése egy ilyen fontos időszakban nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az olimpiai döntőre továbbra is úgy tudjak tekinteni, mint akármelyik másik versenyre. A változtatások, amiket idén szerettem volna a programomhoz adni, nemcsak engem segítenének, hanem hosszú távú, pozitív hatásai lennének a jelen és a jövő úszógenerációi számára is, hiszen a megszerzett tudás és tapasztalatok az egész magyar úszótársadalmat előrevihetnék. Ezen kívül a változtatások nagyban segítenének, hogy a testemet fizikailag olyan állapotban tudjam tartani, hogy még a 2020-as tokiói olimpián is versenyezni tudjak.

Sajnos többszörös tárgyalás, egyeztetés és hivatalos megkeresés után sem sikerült a kéréseimet teljesíteni. Ezen kérések teljesítését a Magyar Úszószövetség attól tette függővé, hogy az arcomat és a nevemet adom-e a 2017-es budapesti úszó-világbajnokság reklámozásához. Ezt én megdöbbenve hallottam, hiszen eddig mindig azt hangoztatták, hogy azok kaphatják meg ezt a plusz támogatást a felkészüléshez, akik eredményt hoznak egy világversenyről… tudjátok, az a bizonyos mézesmadzag.

Nálam itt telt be a pohár. 2011-ben a világbajnoki hatodik helyemmel eredménytelennek, csalódásnak könyveltek el, így nem kaphattam plusz támogatást. 2012-ben az olimpiai 4. helyemmel szintúgy. Nem panaszkodtam, mert elhitették velem, hogy nem hoztam eredményeket, így nem is jár a plusz támogatás. A legnagyobb meglepetésemre azonban 2013-ban 2 világbajnoki aranyéremmel a zsebemben sem kaptam meg ezt a támogatást. A talán még eredményesebb 2014-es év sem hozta meg a várt segítséget a Magyar Úszószövetségtől. És most, hogy a 2015-ös eredményeim sem elegendőek ahhoz, hogy teljesítsék a kéréseimet, el kellett gondolkodjak, mégis mi az, amit még el kell érnem ahhoz, hogy biztosítsák a felkészülésemhez szükséges feltételeket?

Ez egyben arra is ráébresztett, hogy mit érezhet a többi úszó és edző, akik még olyan helyzetben sincsenek, mint én. Ha nekem harcolnom kell ezekért a dolgokért az én eredményeimmel, akkor mi lehet a helyzet a többi úszóval? Ők mégis miben reménykedhetnek? Eljutottam arra a pontra, hogy már nem vagyok biztos benne, hogy van valami annak a mézesmadzagnak a végén vagy sem. Kérlek, ne értsetek félre. Ez nem a pénzről szól. Nem pénzügyi támogatásról beszélek. Megengedhetném, hogy kifizessem magamnak azokat a dolgokat, amikre szükségem van.

Nem okozna problémát, hogy továbbra is a fejlődésembe fektessem a versenyeken megnyert pénzdíjakat, de ha ezt megteszem, akkor akaratlanul is felmerül a kérdés: mégis mire van a Magyar Úszószövetség? Mit csinálnak, ha nem az úszóik számára biztosítják a lehető legjobb feltételeket? Hogyha nekünk, úszóknak és edzőknek kell a kutatásokkal, elemzésekkel, edzéssel és a versenyzéssel is foglalkozni, akkor mégis mi marad a szövetségre ebben az egyenletben? Ráadásul tapasztaltam, hogy a sportolók, akik ellen versenyzünk, olyan támogatásban részesülnek, amit mi itt, Magyarországon elképzelni sem tudunk.

Őszintének kell lenni magunkhoz ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Együtt kell dolgoznunk és közösen kell feltennünk magunknak a nehéz kérdéseket. Nekem hatalmas csalódás volt, amikor rájöttem, hogy a szövetség teljes mértékben az úszótól vár el mindent. Ebben a partneri együttműködésben a szövetségnek kellene, hogy felkészült és jártas legyen a legújabb technológiát, fejlődéseket illetően és az eredményeket és tapasztalatokat az ő feladata lenne kérés nélkül is az úszók részére bocsájtani.

Olyan ambiciózus emberekre van szükségünk a Magyar Úszószövetségben, akiknek az az elsődleges célkitűzésük, hogy a lehető legjobb feltételeket teremtsék meg és segítsék az úszóinkból kihozni a maximumot. Sajnos a jelenlegi vezetés elégedett azzal, ahogy most működnek a dolgok. Elégedettek, hiszen jönnek az eredmények. Az én véleményem szerint azonban nem szabad addig várni az önvizsgálattal és a változtatással, amíg túl késő nem lesz és teljesen össze nem dől a rendszer. Én mindig is a legtöbbet próbáltam kihozni magamból és a velem dolgozó embereknek sem engedem meg, hogy a legjobbjuknál kevesebbel beérjék. Hihetetlenül tehetséges emberek vannak az országunkban és őszintén hiszem, hogy a világ egyik legerősebb úszónemzete lehetünk.

De akkor miért dőlünk hátra és elégedünk meg a jelenlegi eredményekkel? A magyar úszósportban igenis mindenkinek magasabbra kell tennie a lécet, kivenni a részét a munkából, hogy úgy képviselhessük Magyarországot, ahogy az megérdemli – és itt nem csak az úszókról beszélek. A célom mindig is az volt, hogy úgy hagyjam abba az úszást, hogy valamit tettem a sportág fejlődéséért. Felelősségemnek éreztem, hogy elmondjam a véleményemet, és hogy megosszam a nézeteimet. Lehet, hogy ez sok embernek nem fog tetszeni, de az előrejutás és jobbá válás néha fájdalommal jár.

Kérlek, ne vegyétek ezeket a meglátásaimat a Magyar Úszószövetség elleni támadásnak. Ennek a sajtótájékoztatónak az a célja, hogy meginduljon egy pozitív irányú párbeszéd és változás a magyar úszósportban.”   



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Kapcsolódó cikkek