Kemény Dénes: mindegyik játékosban úgy volt meg az ego, hogy nagy a vágy, hogy a győzelemhez hozzátegyen

Az egykori aranygenerációról, Benedek Tiborról, de a mostani Vb-ről is beszélt Kemény Dénes a Kispadpolo youtube csatornáján.

Fotó: MTI / archív

Az egykori csapatról és a szorgalomról:

A legszorgalmasabb egyértelműen a Tibi. De azt kell mondjam, hogy le a kalappal, mert igazából szorgalmatlant, tehát lustát nem nagyon tudok mondani. A Tamásnak voltak a Kásásnak egy-egy olyan időszaka, amikor kicsit nógatni kellett, de mindenkiben megvolt az a büszkeség, hogy jól akar játszani, ennélfogva annak ellenére, hogy rövid időt adtál a válaszra, ennélfogva a Tibi mellett nagyon közel volt tulajdonképpen mindenki.

Hozzátette: Nekem a szorgalom az ott látszik, hogyha valaki abban, amiben javulni akar, vagy abban, amit gyakran csinál meccsen, abban külön dolgozik, vagy engem megkér, hogy az edzésprogramban abból több legyen, az azt jelenti, hogy szorgalmas, mert tudatos, hogy tudja, hogy ő azzal fogja tudni legjobban a csapatot segíteni, hogy ezeket jól csinálja, ezeket meg akkor tudja még jobban csinálni, ha többet gyakorolja, vagy többet teszi. Az, hogy edzés végén még azt mondja valamelyik, hogy én most már nem akarok neki egy kapuzni, elmegyek még lábtempózni, az egyszerre kritika, hogy ezek szerint nem volt elég lábtempó edzés. Viszont ez egy tudatosság, hogy ő úgy gondolja, hogy ez a klasszikus alapvonal, hogy centerek, volt régebben olyan teória, hogy a centerek edzenek a kapusokkal. Ez nem teljesen így van, de mondjuk a kapusok edzéseinek egy részét egyébként ténylegesen csinálhatják a centerek együtt a kapusokkal – mondta az egykori sikerkapitány.

Az aranygenerációról

Az aranygeneráció kifejezést azt pótlólag szokták adni. Nem 18-20 éves korukban mondják rá, hát megvárják az eredményt, és amikor az eredmények aranyérmes eredmények, akkor lesz belőlük aranygeneráció. Én szerintem az összes aranygeneráció volt képességekben. Nem sikerült elérni, nem az én dolgom kinyomozni, hogy miért, hogy s mint, de nagyszerű játékosállományok voltak azok is.

Nálunk azt gondolom, hogy nem volt azért ego probléma, mert mindegyik játékosban úgy volt meg az ego, hogy nagy a vágy, hogy a győzelemhez hozzátegyen. De nem úgy volt az ego, ami nem ugyanaz az ego, hogy nagyon jó játékos vagyok, mindenképpen jól akarok játszani, ez eltérő. Mert mindenképpen benne van, hogy akár úgy is, hogy esetleg nem szolgálja annyira a csapat érdekét.

Tehát én nekem azért nem volt ezzel gondom, mert valószínűleg egyfelől szerencsés voltam, hogy hajlamosak voltak így gondolkozni, másfelől pedig szerencsés voltam, hogy a Budavári Ágota nagyon sokat segített nekem a válogatásnál.

Hozzátette:  Ő volt a pszichológus. Ő a válogatásnál nagyon hamar jelezte nekem, hogy ha volt olyan tervem egy-egy játékossal kapcsolatban, hogy vigyázzak mert, és itt két fontos dolgot kellett venni. Az egyik, ugye azt mindannyian tudjuk, hogy előfordulnak olyan játékosok, akik bizonyos feszült szituációkban hajlamosak inkább hibázni, tehát nehezebben kezelik a feszültséget, illetőleg a másik, azt már az előbb említettem. És hogyha jól rakod össze, akkor utána már egyrészt kikapunk, mert jobb volt az ellenfél, rossz napunk volt, oké, de azért nem kapunk ki, mert fontos meccs. Azért kapunk ki, mert jobb volt a fontos meccsen az ellenfél, emberek vagyunk, ez nem gond, illetőleg el kell kerülni, de azt gondolom, hogy ez érthető. Viszont az meg abszolút érthetetlen lett volna a számomra, hogy valaki egy biztos győzelem irányába haladva a mérkőzésen az egyéni önmegvalósítási igényei miatt veszélybe sodorja a végeredményt. Most ezen lehet dolgozni, de legjobb elkerülni. Úgy tudod elkerülni, hogyha mást hívsz be. És ha te a jó játékosokat, ebből a szempontból jó játékosokat válogatsz össze, akkor nincs gondod az egóval. Az ego a győzelmet szolgálja. Az egó nem az egyéni érvényesülést szolgálja. És amit előbb mutattam a Kásának arról a siralomház fényképéről, hogy ő nem azt bosszantotta, hogy őneki nem megy, az bosszantotta, hogy azzal, hogy neki nem megy, nem tud hozzátenni a csapat dolgaihoz. És ő ebbe szeretett volna javulni. És nem hiszem, hogy az én puszimtól, de végül szerencsére utolsó nyolc negyedre nagyon durván bejön

– mutatott rá.

Benedek Tiborról: 

Én azt gondolom, hogy a Tibi ugyanezt a kultuszt, ami körülötte van, akkor is járt neki volna, hogyha ez a tragédia nem történik, de ilyen a mai világ, hogy ez fölerősödött azzal, hogy ez a tragédia történt, és azt kell mondjam, hogy méltatlan a Tibivel szemben, mert ő pont ezt érdemelné akkor is, hogyha most ott ülne a negyedik mikrofonnál, és együtt beszélgetnénk. Viszont nekem annyi szép szellemes, nevetgélős, örömteli élményem van vele, hogy én akár a gyász hangulatú, akár a harcos, szorgalmas, vicsorgós Tibivel szemben én koncentrálok arra, hogy mindig a nevetgélős, viccmesélős és boldogan mosolygós, nevetős

-húzta alá Kemény Dénes.

A teljes beszélgetés, amelyben beszélt Kemény Dénes a mostani válogatottról, a szabálymódosításokról: