Kitekintő: Út a holland kupaezüstéremig – interjú Keresztes Istvánnal

Keresztes István (24) december döntött úgy, hogy Hollandiában próbál szerencsét. Ifi Európa-bajnokunk könnyen megtalálta a közös hangot csapatával, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy most hétvégén a holland kupadöntőig menetelt együttesével.

Hollandiában is szeretik a vízilabdát. A kupadöntőn telt ház előtt játszottak a csapatok

Ha vízilabdáról van szó, már hozzászokhattunk, hogy a világ összes pontján játszanak magyarok, ez nincs másképp a holland bajnokságban sem. Rusz Bertalan és Nagy Norbi az Amersfoortban csapattársak, de Maklári Ádám és Szeles Yuri vezeti a holland bajnokságot az AZC együttesével. Keresztes Istvánnak pedig éppen a hétvégén akasztottak kupaezüstöt a nyakába. Egykori ifi Európa-bajnokunk, jól érzi magát Hollandiában valamint együttese, a Het Ravijn sem engedné el.

– Legutóbbi információnk az, hogy Szentesen játszottál! Hogy kerültél ki Hollandiába, miért a Het Ravijn csapatához mentél?

Keresztes István: Decemberben elváltak útjaink a Szentessel. Akkori csapattársam kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem Hollandiához, mert kapott egy megkeresést, de ő marad, engem meg szívesen ajánlana. Sokat őrlődtem, hogy maradjak vagy menjek egy otthoni ajánlat miatt. Nehéz volt otthon hagyni a családot, barátokat, de nem bántam meg. Nagy kalandnak fogtam fel.

– Könnyen befogadtak a csapatnál?

K. I.: Könnyen és gyorsan. Főleg, mert magyaros légkörbe csöppentem, ugyanis jelenlegi csapatkapitányunk Zaidi Ádám és tavaly még két másik magyar itt játszott Szöllősi Krisztián és Hangrád Bence. Ádám már 6-7 éve itt él folyékonyan beszél hollandul, ő az elején sokat segített és segít a mai napig.

– Térjünk rá a hétvégi döntőre. Milyen volt a légkör? Hányan voltak Amszterdamban a finálén, hogy érezted magad?

K. I.: A döntőre nagyjából 1000 ember jött ki ebből több mint 300 Het Ravijn szurkoló volt, akik félelmetes hangulatot varázsoltak. Húsz év után először került be a férfi és a női csapatunk együtt a kupadöntőbe. A női csapatunk ötméteres párbajban maradt alul,míg mi remek 3-1-es kezdés után engedtük felzárkózni ellenfelünket. A nagyszünetre már 6-5 donki vezetéssel mentünk. Sajnos a harmadik negyedben sem változott a helyzet, és egy szerencsétlen 30 méteres találattal, 3 góllal lemaradva mentünk el utolsó szünetünkre. Megpróbáltunk még egyszer visszakapaszkodni és 9-7-re változott az eredmény a harmadik találatommal, de gyorsan válaszoltak rá végül 12-7-es vereséggel távoztunk. Ami máskor működni szokott az most nem ment és nem jöttek a gólok támadásban. Védekezésnél pedig a 2-3 gól, amit 9-10 méterről kaptunk sajnos nem fér bele. Donk szépen játszott, megérdemelten lett kupagyőztes. Mi meg nem tudtuk hozni a bajnokságban mutatott formánk, amikor négy gól mínuszról idegenben döntetlenre tudtuk menteni. Nem baj megyünk előre a Donk jelenleg második helyről mi pedig ötödik helyről várjuk a rájátszást.

– Mi várható a csapattól a bajnokság véghajrájában?

K. I.: Jelenleg ötödikek vagyunk és maradunk bármi is történik az utolsó alapszakasz mérkőzésén. A rájátszásban így a negyedikekkel megy majd a párharc két nyert meccsig. Az ellenfél a Polar Bears, ahol három görög légiós van. A csapat nyugodt, bár nem otthon kezdünk, de szerencsésebb helyzetből várjuk a találkozót, mert tartanak tőlünk. Idegenben döntetlent, itthon pedig több gólos sikert arattunk ellenük. Mindenképp szeretnénk a legjobb a négybe jutni, de nehéz lesz.

– Mi a terved a jövőben meddig maradsz kint?

K. I.: A csapat szeretné, hogy maradjak természetesen én is, de ez igazából jövő zenéje. Előbb jó lenne egy sikeres rájátszást összehoznunk. Utána majd gondolkozhatunk hogyan tovább. Rebesgették, hogy jó eredmény után nemzetközi kupában is kipróbálnánk magunkat.

Sz. B.