A kupaezüst után, a bajnokságban is ezüstig jutott a Het Ravijn Keresztes Istvánnal

A holland kupaezüst után, a bajnokságban is a második helyen végzett ifi Európa-bajnokunk a Het Ravijn együttesével.

Ifi Európa-bajnokunk termékeny szezont zárt a Het Ravijn együttesében – mint már írtuk korábban – először a kupában lett ezüstérmes csapatával, most pedig a bajnokságban állhatott fel együttesével a dobogó második fokára.

A vezetőség gondolta volna, hogy eddig jut a csapat?

Keresztes István: Számunkra ez az év a meglepetések éve volt. Amikor a főnökkel és az edzőmmel leültem Budapesten beszélgetni az EB alatt, meg voltam róla bizonyosodva, hogy van esélyünk a legjobb négybe kerülni. Bólogattak, hogy legyünk reálisak és legyen meg a legjobb hat (nem hittek benne). Aztán jött a kupadöntő ahova sikerült bekerülnünk, végül ezüstérremmel távoztunk. Valószínűleg ez is közrejátszott és több hittel kezdtük el a bajnokság hajráját és rájátszását. Legjobb négybe a Polar Bears-en keresztül vezetett az út ők negyedikként, mi ötödikként mentünk neki ennek a párhacnak igaz sok ponttal lemaradva tőlük, de az előjelek kecsegtetőek voltak a két bajnokságbeli döntetlennel. Idegen és otthon is magabiztosan nyerni tudtunk amivel mindenkinek nagy meglepetést okoztunk. Én is saját magamnak mert, törölhettem a repülőjegyemet. A mérkőzéseknek remek hangulata volt mindkét uszodában teltház előtt játszottunk. A Polar Bears nehezen dolgozta fel a vereséget három légiós görög játékosból kettőt el is tiltottak, fél illetve egy évre.

Az elődöntőben nem volt egyszerű a helyzetetek

K. I.: Következett az AZC-Alphen a döntőbejutásért három mérkőzést kellett nyerni.Mondhatni a magyarok csatája volt egyik oldalon Adam Zaidi és jómagam a másik oldalon Szeles Gyuri és Makláry Ádám páros. Két nyertes mérkőzéssel kezdtünk, fantasztikus formában voltunk amihez a mérkőzésen szerencse is társult.Jött a harmadik mérkőzés amivel mindent eldönthettünk volna kikaptunk és sajnálatos módon elveszítettük az egyik legértékesebb játékosunk.Bíró szeme előtt történt a brutalitás, egy sima kiállítást kaptunk. Csapat kicsit megijedt, hogy mi lesz a következő meccsen, de várható volt szerintem, hogy több támogatást élvezhetünk a következő hazai találkozón. Így is lett, remek játékkal 3:1-es aránnyal döntőbe jutottunk.

– Aztán a fináléban nem sikerült a győzelem.

K. I.: A döntőben az az UZSC-Utrecht várt minket, akik magabiztosan kiverték az elődöntőben 3:0-val a Donkot, akikkel szemben mi kupadöntőt veszítettünk. Kupa elődöntőben rajtuk keresztül vezetett az út, de a két bajnokin nagyarányú győzelmet arattak ellenünk. Magyar vonatkozás itt is fellelhető egy egykori egri,  szolnoki játékos személyében, ugyanis edzőjük Wivo Gerritse.

Első mérkőzésünk remekül kezdtük ráadásul idegenben, utolsó negyedben még két gól előnyünk volt, végül ezt ledolgozták 11-11 és ötméteres párbajra került sor. A sort én kezdtem aznap, már a harmadik volt ezek sikerrel zárultak. De ekkora valami történt és sorban három is kimaradt, így 3:1 arányban veszítettünk a párbajban.

Második mérkőzésen otthon kicsit szenvedtünk és elég érdekes volt a bírói felfogás. Nem voltak következetesek. Sajnos a mi büntető horrorunk tovább folytatódott. Kapusunktól csodálatos 30 méteres indítást kaptam a labda csak belepottyant a kezembe innen már nem nagyon kockáztattam rámentem az ötméteresre. Három másodperccel a meccs vége előtt meg is ítélték 5:6-nál. Már a mérkőzés előtti napokban tisztáztuk, aki szerzi az nem lövi, de egy kicsit még mindig bosszant.

Sajnos kimaradt így a csoda elmaradt.

Harmadik mérkőzésről igazából nem tudok mit írni, mert még mindig nem értem pontosan mi történt. Ami biztos, hogy a szerencse nem mellettünk volt az Utrecht megérdemelten és magabiztosan nyert. Mindenképp szerettünk volna egy utolsó hazai mérkőzést a szurkolóinknak elhozni, nem sikerült. Három vesztes meccsel búcsuztunk. Csodálatos szezont zártunk meglepetéscsapatként, klub történelmet írva két ezüsttel gazdagabban.

– A szurkolás is fantasztikus lehetett!

K. I.: Het Ravijn csapata egy a nijverdali 25 ezres kis városban található. Hihetetlen szurkolói közösségünk van. A kupadöntőre 20×1,5 méteres molinóval készültek nekünk, ami idegen és hazai mérkőzésen is ott lóg a lelátó oldalán, hogy támogassanak minket. Hazai mérkőzésen saját Dj, csupán het ravijni fanatizmusból, hogy megteremtse a megfelelő hangulatot a mérkőzésre. Minden fontosabb meccsre elkísérnek minket saját költségükön busszal, autóval olykor többen kevesebben ki,hogy ér rá. Negyeddöntő és az elődöntőink teltház előtt folytak, döntő mérkőzésen otthon több mint hétszázan voltak, ami itt elképesztő. Egészen elképesztő, mostanában ilyet otthon nem láttam, valahogy, nekem mindig amikor kicsiként néztem a Vasas tábort juttatja eszembe.

 Mi a jövő számodra?

K. I.: Kicsit örülök, hogy végre vége van és hazatérhetek Magyarországra, hosszú szezont tudhatunk magunk mögött. Jövőm képlékeny lehet, hogy szétnézek valahol máshol a világban. Jó lenne otthon is, de külföld mindig egy nagy kaland. Most egy hét család és barátok következik. Edzőm Marcel Ter Bals 35 év után abbahagyja az edzősködést és úgy néz ki a csapatkapitányunk Adam Zaidi se fog jövőre ekkora szerepet vállalni sikerünkben. Szóval jövőre sok lesz itt a változás, de a csapat nagyrésze marad.

Sz. B.