Zalánki Gergő: a helyzet számomra sem volt egyértelmű

Klasszisunk Instagram-on szólalt meg a válogatottságáról.

Fotó: MTI

Zalánki Gergő Instagram oldalán közölt írását változás nélkül közöljük.:

“Az utóbbi időben sok kérdést kaptam azzal kapcsolatban, mi történt, miért nem vagyok a magyar válogatott tagja. Mivel a helyzet számomra sem volt egyértelmű, nem szerettem volna beszélni róla.

Hosszas mérlegelés után azért döntöttem úgy, hogy most megszólalok, mert fontosnak tartom, hogy elmondhassam az én nézőpontomat.

2023 nyarán, a Los Angeles-i Világkupát megelőzően – a válogatottal dolgozó sportpszichológus javaslatára – felmerült, hogy az olimpia után egy nyarat feltöltődés céljából a családommal töltsek. Ezt a döntést nem egyedül hoztam meg, a szövetség is támogatott. A vízilabdában ez egy elfogadott gyakorlat, így a döntés látszólag nem volt kockázatos.

A 2024-es év számomra rendkívüli pszichés terheléssel járt: klubom, a Pro Recco csődbe ment, és teljes bizonytalanságban készültem az olimpiára. Ebben a helyzetben a korábban egyeztetett pihenő már nem kényelmi döntés volt, hanem a lelki stabilitásom megőrzését segítette elő. Meggyőződésem, hogy hosszú távon ez a válogatott érdekeit is szolgálta, hiszen a megfelelő teljesítményhez – különösen ezen a szinten – elengedhetetlen a szellemi rekreáció.

A pihenő megkezdésével egy időben a kommunikáció hangneme megváltozott, majd idővel teljesen megszűnt. A bő keret összetartásaira sem kaptam meghívót, illetve lehetőséget arra, hogy bizonyítsak. Szakmai indoklás nélkül maradtam ki az Európa-bajnokságról is.

Többször próbáltam választ kapni arra, mi a konkrét oka ennek a kialakult helyzetnek, mit tehetek azért, hogy ez megoldódjon.

Különösen nehéz volt megélni, hogy utólag vitatott lett a korábban mindenki által elfogadott döntés, miszerint elengedtek erre az időszakra, majd ez később indokként szolgált arra, hogy ne térhessek vissza. Mindez azért is érthetetlen számomra, mert a sportágban a múltban és jelenleg is több játékos él(t) hasonló lehetőséggel, és ez soha nem jelentett problémát.
Ez a kettős mérce bizonytalanságot kelt bennem, és megkérdőjelezi mindazt, amiért hosszú éveken át dolgoztam.

A vízilabda az életem. Aki ismer, tudja, mennyire komolyan veszem, minden gondolatom e körül forog, és rengeteg erőfeszítést tettem azért, egészen kiskorom óta, hogy erre a szintre eljussak. A klubomban, ahol lehetőséget kapok, mindent megteszek a csapat jó teljesítményéért: a motivációm megvan, a munkába vetett hitem erős. Amit hiányolok, az a tiszta és őszinte kommunikáció.

Nem támadni szeretnék, hanem megértetni: a mentális egészség nem kiváltság, hanem alapfeltétel. Hiszem, hogy a magyar vízilabda akkor lehet igazán erős, ha ebben nincs különbség játékos és játékos között.”