Kiss László új átigazolási szabályzatot szeretne

Az úszók szövetségi kapitánya, Kiss László a nevelőegyesületek védelmében emelt szót. A szakember szerint sportágspecifikus átigazolási szabályzatra van szükség.

Az úszók szövetségi kapitánya, Kiss László aggodalmát fejezte ki a folyamatosan klubot váltó fiatalokkal szemben. Mostanra már tendenciává vált, hogy vannak olyan úszók, akik évente többször is váltnak egyesületet, szülői beleegyezésével, ami nem feltétlen a legegészségesebb. A Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Kiss szerint meg kell változtatni az átigazolás jelenlegi szabályzatát, illetve az úszásra vonatkozó sportágspecifikus előírást kell hozni.

„Mindenképpen különbséget kell tenni a már befutott, tehát hivatásosnak számító versenyzők, valamint a szüleik oltalmát élvező, illetve a sportapukák és -anyukák elhatározása szerint cselekvő ifjú sportolóink között. Előbbieket, ha menni akarnak, a szerződésük lejárta után semmi és senki sem tarthatja vissza, röghöz kötöttségre tehát nem lehet panasz. Itt csak azt érdemes boncolgatni, hogy a szakítást az edző és a versenyző közötti kapcsolat elszürkülése vagy megromlása, a csodavárás, esetleg a magasabb fizetés vagy a jobb edzéslehetőségek váltották-e ki. A gyerekekkel merőben más a helyzet. Amíg kicsik, jobbat remélve akár évente hátat fordíthatnak edzőjüknek, és még az is megkönnyíti a dolgukat és persze a szülőkét is, hogy átigazolni évente két alkalommal is, januárban és szeptemberben lehet.”

A tetemes állami támogatásnak köszönhetően nemcsak arról van szó, hogy egy nevelőegyesület elveszít egy fiatal tehetséget, és egy másiknak hoz dicsőséget, hanem az teljesítményt honoráló egyesületi támogatás „transzferjéből” is. Magyarán: Ahol a jó teljesítmény, ott a pénz.
„Nehéz eligazodni az átigazolások sűrűjében, de a kárvallott műhelyek vezetői mind gyakrabban panaszkodnak arra, hogy elcsábították a versenyzőiket, akiknek felnevelésébe nagyok sok energiát fektettek – folytatta a mesteredző. – Egy olyan sportágban dolgozunk, amelyben a tizennégy-tizenöt éves úszók már évekkel ezelőtt is világraszóló eredményeket értek el. Ahogy 1988-ban Szöulban kis tiniként Egerszegi Krisztina, majd 2004-ben Athénban Gyurta Dániel. Ma pedig, amikor már a tizenegy-tizenkét éves kislányok is elképesztő eredményekkel bizonygatják, hogy belőlük is nagy bajnok lehet, hirtelen a nevelőegyesületek védelmének kérdése is előtérbe került. A tendencia összefüggésbe hozható azzal is, hogy a nagyszerű sportágfejlesztő programjainknak köszönhetően látványosan gyarapodik a kis úszók száma, miközben egyre élesedik a versengés a műhelyek között. De sajnos nemcsak élesedik, hanem azzal is fenyeget, hogy néhány tehetség vándormadárrá válik. Megoldást és védelmet jelentene a sportágspecifikus átigazolási szabályzat megfogalmazása, ami azt is figyelembe veszi, hogy – más versenysportokkal ellentétben – nálunk olykor már a 14 éven aluliak is egészen kimagasló értékeket képviselnek. Méghozzá nem csupán sportszakmai, hanem gazdasági szempontból is.”