Ez volt 2014: interjú Benedek Tibor szövetségi kapitánnyal

Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnokként, másfél évtizedes, sikerekben gazdag pályafutás után vette át a magyar válogatott irányítását Kemény Dénestől 2013. januárjában. Azóta a válogatott 2013 nyarán Barcelonában világbajnok lett, 2014 pedig szintén a hazai férfi vízilabdázás emlékezetes, sikerekben gazdag esztendői közé vonul be: a válogatott döntőt játszott a margitszigeti Európa-bajnokságon, a világligában és a világkupában egyaránt. A vizipolo.hu arra kérte a szövetségi kapitányt, hogy értékelje a lassan magunk mögött hagyott évet.

„Az irány jó” (Fotó: vizipolo.hu)

Vízipolo.hu: Kezdjük a végéről. Az ősszel játszott a csapat két világliga-mérkőzést, amelyen a szlovákok és a románok ellen is győzött a gárda. Ezeken a találkozókon a fiatalokat is ki tudta próbálni a kapitány, míg az utolsón Varga Dénes nem játszott. Hogy látta ezt a két találkozót?

Benedek Tibor: A következő mérkőzéseken is lesz majd egy-egy olyan idősebb játékos, aki nem játszik. Az első meccsen Hosnyánszky Norbert hiányzott, legutóbb Varga Dénes. Ez nem Dumiról (Varga Dénes – a szerk.) szólt, hanem nyilván fontos, hogy tudjam, ha hiányzik egy meghatározó játékos, akkor ki lesz az, aki a feladatait át tudja vállalni. Az újoncoknak pedig bemelegítés volt, hiszen bármilyen jól játszanak, egy mérkőzésből nem tudok messzemenő következtetéseket levonni. A válogatott újoncai az elmúlt időben taktikailag sokat fejlődtek és felzárkóztak azokhoz, akikkel már két éve folyamatosan gyakorolunk. Nyilván ahogy haladunk előre, kevesebbet fogok változtatni, kísérletezgetni és egyre inkább azon lesz a hangsúly, hogy összeérjen a társaság.

Vízipolo.hu: Hogyan nézett ki a 2014-es esztendő a kapitány szemüvegén keresztül? Három nagy világverseny volt a nyáron, és mindhármon döntőt játszott a csapat.

Benedek Tibor: Az idei év is egy világliga-döntővel kezdődött, ahová ugye először ki kellett jutnunk. A Szuperdöntő a felkészülésünk tizedik napján kezdődött, ráadásul a Bajnokok Ligája-fináléban szerepelt három játékos később kapcsolódott be a közös felkészülésbe, ezért ez az esemény még ráhangolódás volt az Európa-bajnokságra. Már itt is sok mindent jól csináltunk, ennek ellenére a fináléban sima vereséget szenvedtünk Szerbiától. Az Eb-n már az első meccsünk fontos volt, hiszen egy erős csoportba kerültünk, így az első pillanattól kezdve csúcsformában kellett játszanunk. Két héten keresztül jól játszottunk, és kiszolgáltuk azt az óriási nagy szurkolótábort és elvárást, ami a Margitszigeten várt ránk. Az utolsó meccsre elfáradtunk, de az, hogy a csoportkör során magabiztosan, játékvezetői nyomás alatt legyőztük a szerbeket, mindenképpen annak a jele, hogy megszűnt bennünk a szerb-fóbia és az, ami kapitányságom kezdetén jellemző vélekedés volt, miszerint a szerbek a mezőny fölött állnak. Annak ellenére mondom ezt, hogy – mint már említettem -, a fináléban Szerbia simán megvert minket. Az a csapat, amely egészen addig bukdácsolt, valamint a csoportból is alig jutott tovább, hogy már az elődöntőt ne is említsük, ahol négygólos hátrányból jöttek vissza. Ismétlem, nincs szégyenkeznivalónk, hiszen egy nagyon jó Európa-bajnokságot játszottunk végig. Ezek után jött a világkupa, amelyre négy játékost is kicseréltem. Nagyon fáradt, lelkileg kizsigerelt csapattal indultunk el. Később újra játékba lendültünk, végig nyertük a mérkőzéseket, a döntőig magabiztosan meneteltünk – ahol aztán ötméteresekkel kikaptunk. Összességében azt mondom, hogy nagyon jó évünk volt, nagyon sokat erősödtünk, fejlődtünk elsősorban taktikailag a világbajnoksághoz képest. Köszönhető ez főleg annak, hogy az év közbeni világliga-meccsek sokat segítettek abban, hogy folyamatosan együtt dolgozhassunk.

„Taktikában léphetünk előre” (Fotó: vizipolo.hu)

Vízipolo.hu: Minden világversenyen döntőt játszottunk, mióta Ön a kapitány.

Benedek Tibor: Játékosként is folyamatosan döntőket játszottam, úgyhogy ugyanezt folytatom. Akkor is az volt, és most is az a célom, hogy mindig a legjobbak között legyünk. Természetesen nem gondolom, hogy mindig nyerünk, de folyamatosan, az esélyesség terhét elviselve a legjobbak közt kell lennünk. Ezalatt a két év alatt a magyar válogatott újra a legerősebb csapatok közé került, és úgy érzem, hogy ennél még erősebb lesz.

Vízipolo.hu: Már minden válogatott játékos itthon játszik. Mennyiben segíti ez a munkáját?

Benedek Tibor: Nem feltétlenül segíti. Amennyi előnye van, talán annyi a hátránya is. A kívülállók számára nyilván jobbnak tűnik, ha mindenki itthon játszik. Ugyanakkor lehet, hogy egy adott játékosnak, ha itthon játszik, nem hoz akkora örömet a meghívó, mintha külföldön pólózna – vagy például egy sikeresebb magyar klubszezonban kicsit terhesebbé is válhat neki a válogatottság.

Vízipolo.hu: Ez marad a bő keret vagy még másokat is be fog hívni? Illetve ide kívánkozik még egy felvetés: az utánpótlás is szép sikereket ért el a nyáron. Az utánpótlástornákon sikeresen szerepelt játékosok számíthatnak-e esetleg meghívóra?

Benedek Tibor: Nagyjából már látom a görögök elleni keretet, de még nem szeretném nyilvánosságra hozni. Lehet, hogy megint öt helyen változtatok. Ma azt mondom, hogy nem lesznek már új nevek, vagyis akik az elmúlt két évben szerepeltek a válogatottba, azokra kívánom építeni az elkövetkezendő két évet is. Egyelőre nem látok olyan új játékost, akiben látok lehetőséget. A fiatalokra rátérve, Manhercz Krisztián ott volt a csapatban, egyelőre nem tervezem, hogy több újoncot meghívjak.

„Jövőre még erősebbek leszünk” (Fotó: vizipolo.hu)

Vízipolo.hu: Melyik élvezetesebb: amikor a vízben harcolt a sikerekért, vagy most, a szövetségi kapitány pozíciójában?

Benedek Tibor: Amikor játszottam, akkor az volt a jobb, most pedig ez a jobb. Minden kornak megvan a maga feladata, a maga öröme. Akkor inkább a testemet kellett használnom, most a fejemet. Ez  nagy különbség a kettő között, de onnéttól kezdve, hogy kikerültem a medence partjára, többé nem vágytam vissza a vízbe.

Vízipolo.hu: Előttünk az ünnepek, de januárban ismét lesz egy mérkőzése a válogatottnak. Milyen feladatok várnak a válogatottra a következő évben?

Benedek Tibor: Négy világliga-mérkőzésünk van még, ez mindenképpen fontos, de a legfontosabb az utolsó világliga-meccsünk lesz, Győrben. A februári meccs előtt rendeznek egy Volvo Kupát, ami a leghosszabb felkészülésünk lehetőségünket jelenti év közben – négy napot tudunk majd együtt készülni. Olyan szempontból nem kevés, hogy május kivételével havi egy alkalommal tudunk találkozni – ez alatt a két és fél nap alatt összeállunk -, de olyan intenzív a klubszezon és olyan fontosak a klubcsapatok szereplése a Bajnokok Ligájában, hogy nem is lenne többre idő.  Cserébe viszont május közepén vége van a bajnokságnak és június elején el tudjuk kezdeni a készülést. Hét hetet készülhetünk tehát a világbajnokságra. Ez fontosabb, minthogy év közben többet találkozzunk.

Vízipolo.hu: Végezetül egy személyes kérdés: nemrégiben volt olvasható a hír, hogy résztulajdonosa lett egy budapesti olasz étteremnek, a Trattoria Gustónak. Egy kis olasz nosztalgia? Gyakran találhatjuk ott a szövetségi kapitányt?

Benedek Tibor: Igen, gyakran megtalálni az étteremben, főként ebédidőben, ritkábban esténként. Kedvencem a Focaccia di Recco. Egyelőre élvezem, hogy része lehetek az étterem működésének, gyakran a megbeszéléseimet is oda szervezem. Szerencsére ez is jól működik.

Szöllősi Bence – Gyurina Zsolt