Kovács Róbert: Jól döntöttem

Kovács Róbert másfél évvel ezelőtt bevállalta, hogy az OB I/B-s UVSE együtteséhez igazol, pedig voltak az első osztályból is ajánlatai. A többszörös magyar bajnok és kupagyőztes 37 éves jobbszélsőnek azonban kamatozni látszik egykori döntése, hiszen idén ismét az Ob I-ben láthatjuk és egyik álma is valóra válni látszik.

Kovács Róbert (középen) nem sok időt tölt az UVSE kispadján (fotó: vizipolo.hu)

Túlzás nélkül állíthatjuk, ahol megfordult Kovács Róbert minden együttesben a csapat motorjának számított. A négyszeres magyar bajnok és kétszeres magyar kupagyőztes jobbszélső játszott az Egerben, az UTE-ban, a Vasasban, és a Honvédban, de kipróbálta magát a Posillipo együttesénél is. A Olaszországból hazatérve sokak csodálkozására azonban nem egy első osztályú együttesre esett a választása, hanem az akkor még az Ob I/B-ben szereplő UVSE együttesére.

– Másfél éve tértél haza, most már egy teljes kép alakult ki benned a csapatról. Milyenek az érzéseid?  

– Rendkívül jók, nem véletlen választottam, mikor hazajöttem az UVSE csapatát. Nyilván van kötődésem is mostani együttesemhez, és érzelmi szálak is közrejátszottak, hiszen korábban öt évet játszottam az UTE-ban.

– Ismerve az eredményeidet, nem gondoltad úgy, hogy rangon aluli neked az UVSE, hiszen akkor egy OB I/B-s együttesről volt szó. Nyilván voltak megkereséseid Ob I-es csapatoktól is, te mégis a másodosztályú együttest választottad.

– Így van, voltak Ob I-es megkereséseim jó csapatoktól, de előre tekintettem, mindenképp szem előtt tartottam azt, hogy karrierem befejezése után edzőként dolgozzam, amire itt lehetőségem nyílik. Magyarországon, Budapesten mindenképp a legjobban felépített utánpótlás nevelés folyik itt, rendkívül szép eredményekkel. Félre kellett tennem bármilyen hiúsági kérdést, sokan kérdezték, hogy miért OB I/B, miért nem OB I? Ugyanakkor bíztam benne, hogy egy év múlva ismét az első osztályban fogok szerepelni. Az akkori döntésemet befolyásolta az is, hogy sok jó barátom van a mostani csapatban, Áts Bertalan, Benczur Márton, Dávid Zoltán és még sorolhatnék jó pár embert.

Kovács Róbert régen a Vasasban (Fotó. vizipolo.hu)

Mióta Németh Zsolt átvette a csapat irányítását, azóta neked is jobban megy. Ez tudatos?

– Nem is tudom, furcsa ez az egész. Ahogy Zsolt is nyilatkozta korábban, rendszerbe tette a dolgokat. Mindenki tudja mi a dolga, mi a feladata, és talán ez hiányzott korábban. Görcsösen akartam én is, és egy jó pár rutinos csapattársam is a sikert, ami végül jött is, mióta edzőváltás történt.

– Mire lehet képes ez az UVSE?

– Az elején nagyon drámaian kezdtük a szezont. A KSI ellen nyernünk kellett volna ott nagyon csalódott volt a társaság kezdtük elveszteni a hitünket a csapatban, egymásban és magunkban. Aztán jött most zsinórban három győzelem és ez hitet adott nekünk. Szeretnénk mindenképpen a legjobb tízbe kerülni, úgy gondolom erre minden esélyünk meg is van.

– Régen Kovács Róbertként játszottál, de mióta hazatértél Olaszországból, azóta Kovács Csatlós Róbertként vagy beírva minden meccsre.

– Sokan nem tudják, de ez a második nevem. A családból hoztam, a nagyapám után az édesapámat is így hívják. Mindigis ezzel a három névvel használtam a nevem,  és úgy látszik mostmár a szövetségbe is így lett leadva a játékengedélyem. Sok zrikát kaptam már ezért, főleg Biros Pétertől még régen Egerben.

– Meddig csodálhatjuk még a jobbosodat?

– Megmondom, őszintén nem tudom. Mindig érzelmek döntenek ebben is illetve a sérülések. Most szerencsére lekopogom az utóbbi hetekben elkerültek, de másfél hónappal ezelőtt fájt a hátam, de mostanra rendbejött az is. Egyelőre nem tervezem, hogy idény végén szögre akasztom a sapkát.

Sz. B.

címlapfotó: MTI/archív