Jövő héten lenne 100 éves Somóczi Lóránt – emlékezés

A magyar vízilabdaélet egyik legendás alakja, pár nap múlva ünnepelné századik születésnapját. Somóczi Lóránt fantasztikusan érdekes életpályáját jártuk körül, mintegy emlékezve rá…

Halatlanul érdekes és nagyformátumú embere volt, Somóczi Lóránt a magyar vízilabdázásnak. Életpályáját nem kímélte a politika sem, és az ott szerzett sebek. Somóczi dr. jövő héten lenne 100 éves, ebből az aprópóból elevenítjük fel életpályáját.

Szerelem első látásra

Budapesten született 1914. június 11-én, Krausz Lóránt néven. A  vízilabdázással 16 évesen ismerkedett meg közelebbről, mikor az Óbudai Árpád Gimnázium tanulójaként Bede tanár úr „levitte” osztálytársaival a Komjádi uszodába. A sportágba azonnal beleszeretett, ügyessége és kitartása gyümölcseként kis idővel később leigazolta a Magyar Atlétikai Club (MAC), ahol először az ifjúsági majd a felnőtt csapatba is beverekedte magát.

A sportággal érettségije után sem szakított, úgy, mint tanulmányaival sem, hiszen a Pázmány Péter Tudományegyetemre íratkozott be  – ekkor már Somóczi Lóránt néven – jogász hallgatónak, amit 1942-ben végzett el. Ekkor is minden szabadidejét a vízilabdázásnak szentelt, ezen belül is a Császár uszodában töltötte mindennapjait. A 30 évek közepén, 1934-ben a MAC felnőtt csapatának tartalékjátékosa volt, míg egy évre rá, bemutatkozott a felnőtt gárdában is, sőt a magyar válogatottban is helyet követelt magának.

Az 1937-es év nagy áttörés volt vízilabdás karrierjében, hiszen főiskolai vb-t rendeztek Párizsban, amit megnyert a válogatott, Somóczival. A második világháború alatt azonban megtorpant a válogatottban való pályafutása. 1939 karácsonyán a Nemzeti Sportuszodában Olaszország vízilabda válogatottja ellen két mérkőzésen is tagja volt a magyar válogatottnak. Somóczi Lóránt 1935 és 1942 között összesen kilencszer húzhatta fel a nemzeti sapkát. Később katonai szolgálatra is behívták, ráadásul a világháború miatt már csak alig néhány találkozóra korlátozódott a magyar válogatott vízilabda csapat játéklehetősége, ezért Somóczit válogatottsági sorozata megszakadt.

Edzői pályája,  ( a viharos „50-es évekkel ) :

1942-ben a MAC csapatától átigazolt a Műegyetemi Atlétikai és Footbal Club (MAFC) első osztályú csapatába, amely együttesnek egészen haláláig hűséges tagja maradt. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságokon a nyertes magyar főiskolás együttesnek ő volt a kapitánya és edzője. 1948-ban a magyar bajnokságban ezüstérmes MAFC játékos-edzője, később 1957-től az újraéledő MAFC edzője volt. Ezekben az időkben két éven keresztül a Budapesti Honvéd Sport Egyesület első csapatának edzőjeként is működött.

Az 1950 körüli évek politikai viharai Somóczi Lóránt dr. életét sem hagyták érintetlenül. Az 1982-es nekrológjában szó szerint az szerepelt, hogy “… ezután a Mátrában eltört a lába…” – azt sugallva, mintha egyszerű túrázás közbeni baleset érte volna. Azonban tudjuk, hogy ez a történet életének egy szomorú és meghatározó fordulópontja volt.

Mivel jogász volt, hadbíró ezredes, és mert visszautasította a híres Rajk-perben való részvételét, ezért 1950-ben a recski kényszermunkatáborba internálták. Recsken az embertelen körülmények között súlyos balesetet szenvedett. 1953-ban szabadult, törött és rosszul összeforrott combcsonttal, egész életében bicegett ezután. Súlyos balesete után mint edző és mint játékvezető hódolt tovább kedvenc sportjának, a vízilabdázásnak és töltötte minden szabadidejét a Császár uszodában.

1966-tól haláláig a MAFC vízilabda szakosztályának vezetője és edzője, de közben egy évig a Bp. Spartacus OB.I. csapatának edzője is volt.

Rendkívüli szorgalmával elméletben is folyamatosan képezte magát a vízilabdában. A MAFC csapatának edzőjeként szerzett gyakorlati tapasztalatait és tanult elméleti tudását a Testnevelési Főiskola tanáraként adta tovább a fiatal edzőjelölteknek. Mai edzőink nagy része tőle szerezhette meg a tudását az általa írt mindmáig jól használható “A vízilabdajáték” című tankönyvből.

A Magyar Úszó Szövetségnek 1977-től elnökségi tagja, a Vízilabda Módszertani Bizottság vezetője. Mint kiváló játékvezető is szolgálta kedvenc sportját, rendszeresen vezetett első osztályú bajnoki mérkőzéseket, emellett nezetközi játékvezető is volt és többször az év játékvezetőjévé választották.

1982-ben került sor a korábban csípőjébe épített protézis cseréjére. Műtéte sajnos a csont rossz állapota miatt nem sikerült, amit lelkileg már nem tudott feldolgozni. 1982. április 21.-én délután szeretett egyesülete, a MAFC melegítőjébe öltözve hosszú perceken át nézte az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet kórházának tetőteraszáról az általa annyira szeretett második otthonának, az öreg csaszinak vízében vízilabdázó fiatalokat, majd a mélybe vetette magát.

Emlékének megőrzésére nevezte el róla az elnökség 1982. óta az utánpótlás gyermek korosztály legfiatalabb csoportjának hagyományos nyári kupáját a „Somóczi-kupát”.

Forrás: http://www.agt.bme.hu/volgyesi/vizipolo/somoczy.htm